Jordan 191

Jordan 191
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Jordan
Tervező	Gary Anderson Mark Smith
Következő	Jordan 192
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas méhsejt és kompozit szerkezet
Motor	Ford HBA4 3,5L V8 szívó
Váltó	Jordan 6 sebességes manuális
Üzemanyag	BP
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Team 7UP Jordan
Pilóták	32. Bertrand Gachot 32. Michael Schumacher 32. Roberto Moreno 32. Alex Zanardi 33. Andrea de Cesaris
Első verseny	1991-es Formula–1 amerikai nagydíj
Utolsó verseny	1991-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	16
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	1

A Jordan 191 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Jordan tervezett és versenyeztetett az 1991-es Formula-1 világbajnokság során. Ez volt a csapat által épített első autó, amely már debütáló idényében szép eredményeket ért el, köztük egy leggyorsabb kört. Az autókat több pilóta is vezette: az egyik autót végig Andrea de Cesaris, a másikat eleinte Bertrand Gachot, majd az idény közepétől egy verseny erejéig Michael Schumacher (ő itt mutatkozott be a sportágban), aztán Roberto Moreno és Alex Zanardi.

Az ír származású Eddie Jordan már versenyzőként is szép eredményeket ért el a Formula–3-ban, és az álma az volt, hogy létrehozza saját csapatát. Az Eddie Jordan Racing eleinte a Formula Fordban indult, majd szép lassan haladt előre. 1988-ban már a Formula–3000-ben versenyeztek a Johnny Herbert - Martin Donnelly párossal, a következő idényt pedig Jean Alesi révén meg is nyerték.

Ezt követően döntött úgy, hogy beszállnak a Formula–1-be, és felkérte Gary Andersont, hogy tervezze meg az első autójukat. Anderson korábban a Reynardnak építette a Formula–3000-es kasztnijait, és ő készítette az autót, amely a 191-es típusjelzést kapta. Eredetileg 911-es modell lett volna, de a Porsche panaszlevélben közölte, hogy az ő ugyanilyen típusú autóik miatt nem szeretnék, ha ez maradna a név. A tervezői csapat tagja volt még Andrew Green, aki a felfüggesztést alkotta meg, és Mark Smith, aki pedig a sebességváltót^[1]. A formás, emelt orrú, leeresztett diffúzorú kasztniba eredetileg Judd-motor került volna, de a megállapodás nem jött létre, ezért Jordan a kapcsolatait felhasználva szerzett egy Ford-motort. A Formula–3000-ben a Camel szponzorálta őket, de ők itt nem akarták ezt, ezért egy újat kellett találniuk. A 7UP üdítő személyében találták ezt meg, akiknek a zöld színei jól passzoltak a másik jelentős szponzor, a Fujifilm színeihez.

Először 1990 novemberében tesztelte az autót Silverstone-ban John Watson, majd a kedvező eredményeket látva nem sokkal később a Paul Ricard versenypályán is. Összesen hét kasztni épült, ebből az egyik megsemmisült a brit nagydíjon egy balesetben.

Mivel a Jordan új csapat volt, ezért a szezon elején úgynevezett prekvalifikáción kellett részt venniük, azaz a BMS Scuderia Italia (Dallara), a Lambo, a Coloni és a Fondmetal autói közül csak a leggyorsabb négy juthatott be egyáltalán az időmérő edzésre. Ez többnyire nem okozott gondot, egyszer fordult csak elő, a szezonnyitón, hogy de Cesarisnak nem sikerült, motorproblémák miatt. Gachot-nak viszont sikerült és ő a versenyen is ott volt, és bár kiesett, a tizedik helyen rangsorolták végül. A brazil nagydíjon hasonló volt a helyzet: ezúttal mindketten kvalifikáltak, de mindketten ki is estek, Gachot eredményét viszont figyelembe vették és tizenharmadikként intették le. Kanadában de Cesaris negyedik lett, ami a csapat első pontszerzése és legjobb eredménye volt az idényben, ráadásul ez rögtön kettős pontszerzés volt, mert Gachot ötödik lett. Mexikóban de Cesaris megismételte ezt az eredményt, majd a francia nagydíjon is pontot szerzett, ezután pedig Gachot lett a brit nagydíjon ötödik, a német nagydíjon pedig ismét kettős pontszerzés következett. Ennek köszönhetően az idény második felétől kezdve már nem voltak prekvalifikációra kötelezve.

A magyar nagydíjat követően véget ért Gachot számára a szezon, miután Londonban gázspray-vel lefújt egy taxisofőrt és ezért két hónap börtönre ítélték. A helyére a belga nagydíjon Michael Schumacher ült be, aki azonnal lenyűgözött mindenkit, miután a hetedik helyre kvalifikált, de egy kuplungmeghibásodás miatt hamar véget ért a versenye. De Cesaris, aki egészen a második helyig jutott, végül szintén kiesett. Schumachert végül a futam után elvitte magával a Benetton, amiből jogvita lett - az éppen onnan kirakott Morenót igazolták le. Az ő eredményei nem voltak fényesek, ezért az utolsó három futamra tőle is megváltak és az újonc Zanardi érkezett.

Az első idényüket rögtön konstruktőri ötödikként zárták, ami nagyon szép teljesítmény volt^[2].

Az autót széles körben az egyik legszebb Formula–1-es autónak tartják^[3]. 1991-ben elnyerte az Autosport magazin "Az év versenyautója" díját. Szerepelt a modellje az F1 2020 című játék "Deluxe Schumacher Edition" nevű változatában^[4].

1991 végén a következő évtől használt Yamaha-motorral tesztelték a 191Y alváltozatot.

2021 júliusában Mick Schumacher vezethette az autót Silverstone-ban pár tesztkör erejéig^[5]. Ezt az autót 2023 februárjában egy árverésen értékesítették^[6].

1. ↑ Interview > Gary Anderson - Eddie Jordan's other half > F1 Features - Grandprix.com. web.archive.org, 2016. március 3. (Hozzáférés: 2025. január 23.)
2. ↑ A Jordan-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. február 8. (Hozzáférés: 2025. január 23.)
3. ↑ https://www.telegraph.co.uk/formula-1/0/20-best-looking-f1-cars-time/jordan-191-1991/
4. ↑ „F1® 2020 DELUXE SCHUMACHER EDITION OUT NOW - Codemasters”, Codemasters, 2020. július 7.. [2022. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 23.) (amerikai angol nyelvű) 
5. ↑ Péter, Vámosi: Schumacher vezethette az apja Jordan 191-esét - galériával! (magyar nyelven). Racingline.hu, 2021. július 21. (Hozzáférés: 2025. január 23.)
6. ↑ Eladó minden idők egyik legszebb F1-es gépe, amivel Schumacher először villant (magyar nyelven). M4 Sport, 2023. január 18. (Hozzáférés: 2025. január 23.)