Multicar

Multicar
Multicar Fumo
Típus	védjegy
Alapítva	1920
Megszűnt	2005
Székhely	Waltershausen
Alkalmazottak száma	220 (2005)
A Multicar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Multicar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Multicar egy kis méretű szállító és karbantartójármű márkaneve, melyet a Multicar Spezialfahrzeuge GmbH gyárt a türingiai Waltershausenben.

A céget a német mérnök-üzletember, Arthur Ade alapította 1920-ban, azonban a város a második világháború végén előbb szovjet megszállás alá, majd az újonnan alapított NDK-hoz került, így értelemszerűen rövid időn belül már az állam tulajdonában volt az addig csak gépeket és alkatrészeket gyártó üzem. Az első típus, a Multicar M 21 1958-ban hagyta el a gyár kapuit, mely (és az összes többi későbbi modell is) dízelmotorral volt felszerelve.

Kis mérete és takarékos fogyasztása miatt hamar elterjedt a keleti blokk országaiban, Magyarországon a ma már alig fellelhető, egykor széles körben elterjedt szódáskocsik illetve gázpalack szállító kocsik zöme – szinte mind – a Multicar M22-es, vagy valamely másik típusához tartoztak, tartoznak. Az NDK-s időkben előfordult olyan is, hogy napi 40 készült belőlük. Az 1974-ig legyártott kb. 42 500 jármű mintegy ötvennyolc százalékát exportálták külföldre, ebből nagyjából öt százalékot Nyugat-Európába. Az NDK összeomlásával a cég helyzete, hasonlóan a keleti blokk összes járműgyárához, roppant ingataggá vált, azonban 1991-ben sikerült vevőt találni rá. Az új vezetés a céget kis méretű, speciális (főleg a városkarbantartásban szükséges, vagy reptereken, útépítéseknél használatos egyéb) gépek, járművek gyártására állította át. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy a cég akkori menedzsere, Manfred Windus 1993-ban elnyerte az év menedzsere címet, illetve 2005-ben az igazgató, Walter Boschatzki Németország akkori államfőjétől, Horst Köhlertől átvehette a német érdemrend nagykeresztjét. 1998-ban a Hako-Werke egy részvénypakett megvásárlásával többségi tulajdont szerzett, ennek következtében a korábbi NSZK Tremo és modernebb UX 100 (mely Unimog 409 néven is ismert volt) gyártása a Multicar waltershauseni üzemébe került át, a két típus a Multicarhoz hasonló kishaszonjárművek nyugati megfelelői voltak. 2005-ben a Multicar teljesen a Hako-Werke GmbH részévé vált, így önálló márkaként gyakorlatilag megszűnt, de a név a Hako járművek egy részén még visszaköszön.

A Multicar volt az egyetlen olyan egykori NDK-s járműgyár, mely Németország újraegyesítése után talpon tudott maradni. 7 különböző típusú speciális járművet gyártanak, illetve 2004 óta a Krauss-Maffei Wegmann hadi gyárral együttműködve a Mungo nevű katonai kisteherautót is a Bundeswehr (a német hadsereg) számára.

A Multicar abban is különbözött más NDK haszongépjárműgyártóktól, hogy sokkal gyakrabban mutattak be új típusokat, amik aztán gyártásba is kerültek. Az első modell a DK-3 (DK-2003) „dízelhangya” típus volt, ami egy egyszerű platós telepi szállítójármű volt, melyen a vezetőnek is állnia kellett, a kocsit pedig oldalt elhelyezett karokkal lehetett irányítani. A típus gyengesége volt, hogy a vezetőt semmi nem védte, így fékezéskor akár le is repülhetett a kocsiról! A következő, már formatervezett típus, a DK-4 (DK-2004) már kapott egy derékig érő ajtót is a homloktérre, ami megakadályozta az ilyen baleseteket. Motorikusan is javult, mert bár ugyanúgy egy kicsi egyhengeres motor hajtotta, mint az elődöt, de a DK-3 Robur GD1 dízelmotorját a DK-4-nél már egy hat lóerős, 650 köbcentis dízelmotor váltotta. A maximális sebessége 15 km/h volt. A DK-4 már háromféle alvázzal készült.

• 
  DK-3
• 
  DK-4
• 
  Multicar M21
• 
  Multicar M22

1959-ben döntöttek arról, hogy új márkanévvel, Multicar néven fogják a későbbi típusokat gyártani. Első modellként pedig a DK-4-et keresztelték át Multicar M21-re, amiből a „2”-es a két tonna teherbírásra, az „1”-es pedig az első generációra utalt. A kis járműre Nyugat-Európából is özönlöttek a megrendelések, miközben a variációk száma is bővült. 1964-re érkezett el az idő a típusváltásra, ekkor jelent meg az M22, az első Multicar, ami már rendes teherautó benyomását keltette, mert itt jelent meg a rendes zárt fülke, amiben a vezető is már ülve foglalhatott helyet kormánykerékkel vezetve, igaz ugyanúgy csak egyedül, mert a fülke csak a kocsi bal oldalára került, viszont a kialakításával már a közutakon is tudott boldogulni. Ehhez a típushoz egy új, „V2-es” kéthengeres, 800 köbcentis, 13 lóerős, léghűtéses dízelmotort fejlesztettek, amivel már 23 km/h-ra is képes volt, a motor később 15 lóerőt is tudott. Az M22 minden addiginál gazdagabb felépítménykínálatot hozott magával (platós, tartályos, szórós, létrás stb.), ezáltal egyre több terület karbantartói, illetve kiszolgálói járműveként lehetett használni, ez pedig a gyártócég kapacitását is meglódította.

1969-ben prototípusként gyártották le az M23-as modellt, amihez már kétszemélyes fülkét terveztek, de ezt akkor pénzügyi okok miatt nem küldték sorozatgyártásba, a külső viszont az 1974-ben bemutatott újabb szériatípuson, az M24-en egyértelműen visszaköszönt, ami műszakilag is sokat fejlődött, viszont megjelenésekor az M22-eshez hasonlóan csak egyszemélyes fülkével rendelkezett, noha a piaci igények ekkor már a rendes kétszemélyes fülkét preferálták. A meghajtást egy új 45 lóerős, soros négyhengeres, immár vízhűtéses dízelmotor végezte, a hasznos terhelés 2,5 tonnára, a végsebesség pedig 50 km/h-ra nőtt. A fülkét a szerviz megkönnyítése céljából előre lehetett billenteni. A Multicar be akarta vezetni a kétszemélyes fülkét is, de csak a következő szériánál, viszont a piaci nyomás miatt végül az M24-es utolsó gyártási évében, 1977-ben megjelent az M24 kétszemélyes változata is M24-0 jelzéssel.

• 
  Multicar M24
• 
  Multicar M24-0
• 
  Egy évig volt csak gyártásban a kétszemélyes M24-0

1978-ban jelent meg a következő és talán legismertebb Multicar, az M25, ennek oka, hogy ezt a típust gyártották a legtovább és a legnagyobb példányszámban egészen 1991-ig. A megjelenése nagyrészt az M24-0-n alapult, ahhoz képest viszont nagyobb, döntött szélvédőt kapott, és a fülke is valamivel komfortosabb lett, miközben bent más NDK járművek műszerei és kezelőszervei köszöntek vissza. Motorikusan kezdetben nem változott, az M24 motorját kapta az M25 is. A hosszú gyártási idő miatt is itt jelent meg számos új változat, készült hosszabb alvázzal M25L névvel és 1982-ben öszkerékhajtású változat is megjelent M25A jelzéssel, ezen kívül kisebb pótkocsik vontatására is alkalmassá tették. Az összkerekes verzióhoz idővel új motor és hajtáslánc készült, ez lett az M25.1A, majd a hosszabb M25L is opciós öszkerékhajtást kapott, így ennek M25.1AL lett a jelzése. Ezzel a típussal ért a gyártó az NDK összeomlásához is, amit sikeresen túlélt. Az M25-öt műszakilag praktikusan át kellett tervezni, mert a rendszerváltással a korábbi NDK beszállítók is megszűntek, az elavult motort ekkor cserélték Volkswagen-erőforrásra, amitől az ilyen típus M25/91 lett. A kocsi ára innentől drágább lett, viszont korszerűbb is, ezzel pedig a megrendelések sem apadtak. A típushoz való eszközöket is ezentúl nyugati cégek biztosították.

• 
  Multicar M25
• 
  Multicar M25L
• 
  Multicar M25 és M25A
• 
  Multicar M25 kosaras gémmel
• 
  A Multicarok főleg zöld, kék, piros és narancssárga színekben fordulnak elő
• 
  Multicar M25 bélyegen

1992-ben jelent meg az M26, a Multicar ezen típusa külsőleg szinte azonos volt az M25-tel, de műszakilag már egy sokkal fejlettebb gépjármű volt, külsőleg a homlokfal frissült leginkább. Új háromliteres, négyhengeres, 84, majd később 100 lóerős Volkswagen és IVECO dízelmotor hajtotta, amivel már a 90 km/h sem kottyant meg neki. Az M26, mint konstrukció számos műszaki és motorikus fejlesztéssel (M26.1, M26.2, M26.4, M26.5, M26.7) egészen 2010-ig gyártásban maradt. Létezett duplafülkés és háromtengelyes változata is. 1998-ban az új tulajdonos, a Hako-Werke korábbi típusa, a Tremo is megjelent Multicar név alatt, majd 2001-ben egy teljesen új fejlesztésű, kiegészítő típus, az M30 FuMo is megjelent (az elnevezés a funkcionalitás és mobilitás rövidítése), ebből is létezik duplafülkés és háromtengelyes kivitel. 2005-től katonai célokra jelent meg az ESK Mungo, mely az M30 FuMo páncélozott kivitele.

A Tremo és FuMo mellett 2011-től újabb típusok jelentek meg az M26 után, először az M27, mely kiviteltől függően B, C és T típusjelzéssel rendelkezik, illetve az M27compact; az M27 lényegében a FuMo külsejével rendelkezik, majd 2013-tól kerül gyártásban az M31, az M27 áttervezett külsejével, mellette 2016-tól M29 névvel a Tremo továbbfejlesztett változata is megjelenik.

• 
  Multicar M26
• 
  Multicar M26 duplafülkével
• 
  A régebbi idők Multicarjait idézi ez a csonkolt fülkés M26, amit a kosaras felépítménye miatt változtattak egyszemélyessé
• 
  Multicar Tremo
• 
  Multicar FuMo
• 
  FuMo három tengellyel
• 
  Multicar M27
• 
  ESK Mungo
• 
  Multicar M31

• 60 éve a mindennapok része a Multicar agroinform.hu, 2018. április 4.
• multicarforum.de

• A Multicar magyar honlapja
• A Multicar Spezialfahrzeuge GmbH honlapja Archiválva 2010. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Multicar-Forum (németül)
• Multicar-Board (németül)
• Udo Bols: Multicar – Der Alleskönner, Podszun Verlag, ISBN 3861333252
• Frank Rönicke: Multicar, Motorbuch Verlag, ISBN 3613038005